Kultúra
A település Nógrád megye közepén, a Megyer-patak partján, Szécsény és Salgótarján városok között fekszik. A hozzá tartozó Kisgéc település résszel együtt természeti értékekben és néprajzi hagyományokban gazdag. Egyre másra születnek középületek, vagy köztéri alkotások, mint a harangláb, vagy az iskola udvarán lévő játszóudvar, mely Szabó István szobrászművész alkotása.
A település „Közép Európa leghosszabb faluja”, ami mai formájában 1947-ben jött létre. A község vizekben gazdag település: itt folyik 800 méterre az Ipoly, itt áll a 30 hektáros Pontyos-tó, és a 2,6 hektáros Kis-tó, valamint az Öreg-tó, partján ritka növényekkel, és egy vidracsaláddal.
A települést „Lucen” néven 1227-ben említik először hivatalos iratok. A legenda szerint nevét attól a Sámsontól kapta, aki II. Béla király uralkodása idején (1131-1141) Borics trónkövetelő híveként lovagvárat kapott.
A falu az Ipoly bal partján, a Dobroda patak találkozásánál fekszik, Salgótarjántól északnyugatra, Nógrádszakál és Ipolytarnóc között. Határában sok csiga- és fakövület található. Érdekessége a „Krétás”- dűlőben található krétaszerű kőzet, ami a levegőn porrá omlik szét.
A kis település 500 lelket számlál, átmenő forgalomtól mentes. Nyugodt, természetes környezete kikapcsolódást jelenthet a hétköznapi élet megszokott rutinjából.
A száz lakosú falu Belső-Cserhát erdős-dombos vidékén, a Szuha-patak és Egres-patak ágai között elterülő lapos részre, a Királykára épült.
A község Salgótarjántól a 22-es főúton nyugatra haladva az első település.
A hegyek közé zárt zsákfalu Rétságtól keletre, a Cserhát hegység középpontjában fekszik.
A zsákfalu nyugodt, tiszta levegőjű környezetben fekszik, a Cserhát keleti részén, Salgótarjántól délnyugati irányban.